Polgármester: Dr. Debreczeni István (független)
Weboldal: http://csanadpalota.hu/
Képviselő-testület összetétele: 6 fő (5 független, 1 FIDESZ-KDNP)

Legyen jobb vidéken élni, legyen még jobb Csanádpalotán élni!

Letöltöm a kiadványt

Nyilvántartott álláskeresők aránya: 3.78%

Csanádpalota, Makótól 20 kilométerre, Csongrád megye keleti térségében, a román határ közelében található. A települést először 1421-ben említették, Palota néven, azaz a település története közel 600 évre nyúlik vissza. A nagylaki uradalom része volt, nevét a földbirtokos udvarházáról kapta. 1427-ig a Jánki család birtokát képezte. A család kihalása után a terület Nagymihályi Albert dalmát és horvát bán tulajdonába került. 1460-ban Hunyadi Mátyásnak köszönhetően a 30.000 szerb családdal Magyarországra menekülő Jaksics Demeter birtoka lett.

Csanádpalota nemegyszer erdélyi fennhatóság alatt is volt, először 1542 és 1551, ezt követően 1595 és 1598 között. A települést a török hódoltság alatt többször lerombolták. Később szlovákok majd magyarok települtek a területre. Első telepeseinek szláv származása már a nevéből is kikövetkeztethető, ugyanis előbb a Tótpalota (a három Palota nevet viselő település közül az egyik volt Csanád vármegyében) nevet viselte. Ezt követően 1620 körül magyar telepesek érkeztek a területre és Mezőpalota néven települést hoztak létre, amely mindössze néhány házból állt. Mária Terézia (1700-as évek) telepítései nyomán, Palota néven új települést alapítottak a betelepülő német és szlovák anyanyelvű családok, valamint a római katolikus magyarok. Csigapusztát – a Maros menti legelőt –, ekkor csatolták a településhez. A település lakossága a XVIII. század végére teljes mértékben elmagyarosodott, a német és szlovák telepesek beolvadtak a magyar közösségbe. Ezt követően megindult a település fejlesztése, az első községháza megépítésére 1790-ben kertül sor. A település fejlődését az 1849-ben átvonuló osztrák csapatok fosztogatása, majd a kolerajárvány (a lakosság több mint fele belehalt) hátráltatta. Ezutánindult meg a település valódi fejlődése, emeletes iskolát, újabb községházát építettek, megnyitott többek között a postahivatal, az óvoda, illetve a járdák téglaburkolatot kaptak, a század végén pedig Csanádpalota bekapcsolódott a vasútforgalomba. A település első állandó orvosa 1872-ben telepedett le, amelynek köszönhetően 1880-ban megnyílt az első gyógyszertár is.

Területének egy részét az I. világháborút követően Romániához csatolták, azonban a település megkapta a nagylaki ugar Mezőhegyes felé eső részét. Területében nagyobb csökkenés 1950-ben következett be, a nagykirályhegyesi rész elcsatolásával. Csanádpalota 2009-ben elnyerte a város címet.

Gazdaságát elsősorban a mezőgazdaság jellemezte. Talaja humuszban gazdag, fő termények a búza, kukorica, hagyma és a napraforgó. Az állattenyésztés szempontjából fő állatok a szarvasmarha és a sertés.

Az önkormányzati adósságátvállalással a Kormány 67,56 millió forint adósságtól szabadította meg Csanádpalotát. A településen a „Földet a Gazdáknak” Program keretében, árverésen 1 gazda jutott összesen 5,16 hektárnyi földhöz. A Kormány hadigondozotti ellátásban eddig összesen 40 főt részesített Csanádpalotán.

Főbb nevezetességek, híres személyek

• A római katolikus templom és parókia építése, gróf Fekete György – Palota egykori földesura, országbíró – nevéhez fűződik. A templomot 1773. május 16-án szentelték fel (tiszteletére, minden évben a május 16-hoz legközelebb eső vasárnapon búcsút tartanak).

• A településen nyugszik Kelemen László (1760–1814), az első magyar színigazgató, aki élete vége felé visszavonult a színpadtól és Csanádpalotán telepedett le. 

• Asztalos P. Kálmán (1905-1989) parasztköltő, autodidakta néprajzkutató megalapozta a helytörténeti gyűjteményt a faluban használatos XIX–XX. századi tárgyak összegyűjtésével.