makohirado.hu
Orbán Viktor bizonyította az itt élőknek, hogy a kormány kész az együttműködésre, és tartja a szavát, mondta el portálunknak a térség országgyűlési képviselője. Lázár Jánossal év végi nagyinterjúnkban a vidékfejlesztésről, a koronavírusjárványról, és a Continental-ügy tanulságairól is beszélgettünk.
– Az utóbbi években már mintha folyamatos kampányhangulat lenne az országban, miközben még most is közel négy hónapra vagyunk az országgyűlési választástól. Ez abban mindenképpen különleges lesz, hogy most először van teljes összefogás az ellenzéken belül, bár korántsem konfliktusmentesen. Mit gondol, alkalmas az ország vezetésére egy ilyen százfelé húzó társaság?
– Magyarország kampányország. Vannak politikustáraim mindkét oldalon, akik úgy gondolják, hogy a politikai munka kiváltható a folyamatos kampányolással, holott az építés nem helyettesíthető semmivel. Mindig eljön az igazság pillanata, amikor az emberek azt az egyszerű kérdést teszik föl maguknak: az elmúlt időszakban vajon jobb lett-e az életük vagy sem. Gyarapodott-e, vagy lemaradt az ország, a település, amelynek a sorsát egy adott politikai erőre bízták? Számomra nem az a fokmérője egy politikusnak, vagy egy politikai közösségnek, hogy mennyire kampányol, hanem az, képes-e a szavait az ország építését szolgáló, az emberek sorsát javító tettekre váltani. Az alapján, amit eddig láttunk a baloldaltól, nem túlzás kijelenteni, hogy sem most, sem kormányon nem mutattak olyan teljesítményt, amely a polgári oldaléval összevethető. Az egyik oldalon csak szavak, a másikon viszont konkrétumokban mérhető tettek vannak. Ezért aztán nem ritka, hogy még ellenzéki érzelmű polgárok is azt mondják, a gazdaság jobb kezekben van, ha a mostani kormánypártok folytatják a munkát 2022 után is. Vannak ugyanis olyan helyzetek – egy világjárvány időszaka például tipikusan ilyen –, amikor a választóknak egy-egy politikai erő kormányzóképessége fontosabb, mint a világnézete.
– Idén már jól látszottak az intézkedések hatásai, ön szerint sikeresen kezelte a kormány a járványügyi és gazdasági nehézségeket?
– Az elmúlt évek kormányzati munkájának egyik legjobb mércéje a gazdaság állapota. A magyar gazdaság előbb indult újra és jobb teljesítményt mutat, mint sok gazdagabb uniós országé. A 2021-es esztendőt is a koronavírus dominálta, de attól félek, még 2022-t is érdemben fogja befolyásolni. Nem is olyan régen még arról volt szó világszerte, hogy a harmadik után talán nem lesz negyedik hullám. Most pedig arról beszélnek, hogy a negyedik után biztos lesz ötödik. A pandémia nagymértékben befolyásolja a magyar gazdaság teljesítőképességét, és ahogyan a gazdaság teljesít, úgy tudnak boldogulni az emberek. A kormány legfontosabb feladata az volt, hogy a veszteségeket csökkentse. Kétfajta veszteség ellen is védekezni kellett, illetve kell ma is. Az egyik az egészségügyi, hiszen minden életet meg kell próbálni megmenteni, a másik a gazdasági, mert minden munkahelyet meg kell őrizni vagy újra kell teremteni. Ami az elsőt illeti, a kormány jól kampányolt az oltás mellett, Magyarország jó néhány más országnál átoltottabb. Ebben óriási munkát végeztünk, és itt nem lehet eléggé hangsúlyozni az egészségügyben dolgozók áldozatvállalását. Hálával tartozunk nekik. A mai tudásunk szerint a koronavírusra adható egyetlen válasz az oltás. Mindenkinek fel kell vennie a harmadikat is. Ha az átoltottság 90 százalékos lenne, akkor semmilyen korlátozásra, vagy óvatosságra nem lenne szükség, de sajnos ettől még mindig messzire vagyunk. A kormány mindent megtesz, de vannak állampolgárok, akik kockáztatnak, és nagyon nehéz saját maguktól megóvni őket. A másik veszély, amivel szemben védekeznünk kell, azok a gazdasági veszteségek. A kormány igyekezett növelni a magyar vállalkozások immunitását: számos adókedvezményt, könnyítést vezetett be annak érdekében, hogy a munkahelyeket adó cégek boldogulni tudjanak. Itt, Makón – az országos intézkedések mellett – helyi, térségi beruházások elindítása is segített a vállalkozásoknak, hogy ne kelljen elbocsátaniuk embereket. Ráadásul, ha a koronavírus nem lett volna elég, a járvány és az energiaválság következtében rászabadult a világra egy inflációs hullám is. A kormány ebben a küzdelemben is helytáll, egyebek mellett erről szól a rezsi- és a benzinárak megzabolázása vagy a nyugdíjasoknak és a gyermeket nevelő családoknak adott többletjuttatások rendszere, amelyek nagy részével az ellenzék nem ért egyet, így a jövő évi választás tétje az is, hogy azok megmaradnak-e.
– Nem túl hízelgő, de 2021 szava az átoltottság is lehetne, annyiszor hallottuk. Magyarországon az elején nagyon meglódult az oltások száma, azonban később a növekedés belassult. Ön szerint minek volt ez köszönhető? Mennyit ártott, hogy ez a kérdés az első oltások elérhetősége után teljesen átpolitizálódott?
– A 21. században minden politikai téma. Szabad nyilvánosság van, az emberek rengeteg információhoz jutnak. Az a világ sajnos elmúlt, amikor az egészségügyi kérdésekben az orvosoknak volt döntő szava, a tudományt képviselő intézményeket, vezetőket pedig közbizalom övezte. Ezen a téren világszerte megfigyelhető egyfajta értékválság, ami sajnos Magyarországon is érezteti a hatását. Mindenkinek van véleménye, amit én tiszteletben tartok, de őszintén azt gondolom, hogy ebben a helyzetben az egészségügyi szakemberekre kell bíznunk magunkat. Ameddig a világ és Magyarország tudósai azt mondják, hogy az oltás az egyetlen megoldás, addig e szerint kell cselekednie mindenkinek. Nagyon sajnálom azokat az embereket, akik valamilyen világnézeti meggyőződésből, tájékozatlanságból, vagy félelemből nem mernek oltakozni. A saját életüket és másokét is kockáztatják, nemcsak azért, mert akik felveszik a védőoltást, nagyobb biztonságban vannak, hanem azért is, mert akik oltatlanok, azok előbb vagy utóbb az egészségügyi ellátórendszer segítségére fognak szorulni, túlterhelik a már így is nagyon próbára tett orvosokat, nővéreket, egészségügyi szakembereket. Ha ugyanis nagyon sokan jelennek meg a rendszerben, mert nem vették fel a védőoltást, az veszélyezteti mások – Covidtól független – egészségügyi ellátását is. Az oltatlanok miatt nehezebb lehet a helyzete a daganatos vagy más krónikus betegséggel küzdő, kórházi megfigyelést vagy beavatkozást igénylő embereknek is. Az oltás fölvétele most a szolidaritás, az összetartás gesztusa is.
– A térségi polgármesterekkel választókkal beszélgetve rendszeresen találkoztunk aggodalommal a bevándorlás növekedését tekintve. Önhöz is érkeznek hasonló észrevételek?
– Hat évvel ezelőtt ezt a kérdést nagyon sokan nem vették komolyan, nem gondolták, hogy az európai jövő egyik fő kérdése a bevándorlás lesz. Amikor egy közösség megszervez egy országot, akkor számba kell vennie a jelenben és a jövőben várhatóan rendelkezésre álló erőforrásokat.Ezek között vannak természeti, gazdasági, és humán erőforrások is. Látnunk kell például azt, hogy a 10, 15 vagy 20 év múlva nyugdíjba vonuló emberekre hány aktív munkavállaló jut majd, hiszen a kettő egyensúlyán alapul a nemzedékek közötti együttműködés. Ma mi termeljük meg a nyugdíjasok juttatását, holnap pedig a mai pályakezdők fogják a miénket. Ha nincs elég ember, hogyan lesz gazdasági növekedés, hogyan tud fejlődni egy ország? A népességfogyásra kétfajta válasz létezik a világban, és sajnos itt, Európában is. Az egyik, amit a magyar kormány képvisel, hogy megerősítjük a családokat, támogatjuk a fiatalokat abban, hogy családot alapítsanak, gyermeket vállaljnak. Ezzel talán képesek vagyunk megállítani, visszafordítani a népességfogyást. A másik válasz, amit az európai országok egy része képvisel – például az új német kormány –, hogy nyissuk ki a határokat, hozzunk be embereket nem egyszerűen EU-n kívüli országokból, hanem más kontinensekről, más kultúrákból, és őket próbáljuk meg integrálni. A nagy nyugati bevándorlóországok példája azt mutatja, hogy ez a gyakorlat több problémát okoz, mint amennyit megold, mert integráció helyett párhuzamos társadalmak jönnek létre, amelyekben időnként kisebbségbe szorulnak az őshonos európai népek és kultúrák. Mi ezért következetesen azt mondjuk, hogy a hiányzó magyar embereket, sőt európai munkavállalókat nem lehet, illetve nem érdemes idegen kultúrájú bevándorlókkal pótolni. Azt pedig, hogy ez már régen nem csupán német, francia vagy belga probléma, jól mutatja, hogy az ellenzék vezetőinek egy jelentős része akár már a következő ciklusban hozzáfogna annak, hogy befogadóországgá tegye hazánkat. Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt például ugyanúgy a bevándorlók integrációjának szükségességét hangoztatja, mint a nyugat-európai baloldali és liberális politikusok.
– Az elmúlt időszakban a térségben igencsak meglódultak az útépítések, számos beruházás megvalósult, vagy megvalósítás alatt van a kormányzatnak köszönhetően. Miért lett ez az egyik olyan terület, amire ön is koncentrált a fejlesztési források tekintetében?
– A mi politikánk alapállása egyszerű: nem külső problémákat akarunk Magyarországra importálni, hanem a meglévő, hazai problémákat akarjuk megoldani, méghozzá az emberekkel, a helyi közösségekkel együttműködve. Szerintünk ugyanis nem az emberek vannak a politikáért, hanem a politika az emberekért. Ezt mintha Brüsszel vagy a központi direktívákat szolgalelkűen követő hazai ellenzék nem akarná megérteni. Mi tehát – velük szemben – nem azt csináljuk, amit a világ valamelyik politikai vagy gazdasági ereje előír számunkra, hanem időről-időre megkérdezzük a magyar embereket, mit akarnak, és ahhoz igazítjuk a politikánkat. Az ellenzék ezt populizmusnak hívja, mi demokráciának nevezzük. Az emberekkel való konzultációk, a helyi közösségekkel való együttműködés során azt tapasztaltam, hogy a vidéki magyarok számára a közlekedés az egyik legfontosabb kérdés. Milyen az út, milyen a járda, milyen a közösségi közlekedés, hogyan jutnak el a közeli városba, a térségi központba? Ezért tartottam fontosnak, főleg Makó térségében, ami az ország egyik elmaradottabb vidéke volt még néhány éve, hogy ezek a lehetőségek érezhetően javuljanak. Aki iskolába megy, dolgozni, szórakozni, vagy akit netán a mentő kell szállítson, az érti miről beszélek. Nincs még minden út készen, de rengeteg kidolgozott tervünk van, amellyel a megkezdett munka folytatható a következő ciklusban is.
– Földeákon elkészült a sportcsarnok, lényegében csak az átadás van hátra, de ez csak egy a sok idén befejeződött fejlesztés közül a térségben. Miért tartja fontosnak, hogy a kisebb településeken is elérhetővé váljanak hasonló fejlesztések? Gondolom ön is emlékszik még arra, hogy 2018-ban például az egyik ellenzéki országgyűlési képviselőjelölt a választókerületben azt mondta például a csanádalberti művelődési házra, hogy egy felesleges beruházás.
– A mi célunk az, hogy vidéken élni jó legyen, ne csak a nagyvárosokban legyen lehetőség a polgárhoz méltó életre. Kevesen tudják, hogy az elmúlt 30 évben a Magyarországon fejlesztésre költött források kétharmada Budapestre vándorolt. Ha azt akarjuk, hogy a vidék ne néptelenedjen el, hiszen az sem kulturálisan, sem gazdaságilag nem érdeke Magyarországnak, azon belül a nagyvárosoknak sem, akkor az eddigi féloldalas fejlesztéspolitikához hozzá kell tennünk az eddigi hiányzó – vidéki – felét is. Most a vidék jön. A vidéki életminőség javításába pedig sok minden beletartozik. Az előbb az utakról beszéltünk, de ugyanúgy idetartozik a bölcsőde, óvoda, iskola, kultúrház, és mindenekelőtt a munkalehetőségek bővítése. A végletekig elkötelezett vagyok amellett, hogy a következő évtizedben Magyarországon a források nagy részét vidékre irányítsuk, ezeket a településeket fejlesszük. Ebben is két világszemlélet küzd egymással, két álláspont versenyez. A baloldali és liberális világ azt mondja, hogy városokba kell költözni, hiszen ott jobb az élet. Ugyanakkor az általuk irányított településeken gyakran olyan emberek ülnek vezető pozícióban, akik láthatóan nem tudják megszervezni, működtetni ezeket a városokat. Nincs elég parkolóhely, nem működik a közlekedés. Meg lehet nézni Szegedet vagy Budapestet. Ezzel szemben mi azt mondjuk, nemcsak a nagyvárosokban lehet jól élni, és a politikának az a kötelessége, hogy vidéken is lehetőséget teremtsen az embereknek arra, hogy helyben tudjanak boldogulni. Nem becsülöm alá a nagyvárosok vonzóerejét, főleg a fiatalok esetében. Nekik a nagyváros mindig frissebb, érdekesebb, ugyanakkor meg kell vizsgálni azt is, milyen esetben maradnának szívesen a kisebb településeken? Vélhetően akkor, ha jó a közlekedés, van sportolási, szórakozási lehetőség, és persze tisztességes megélhetést nyújtó munkahely. Ezek biztosításához – hosszú évtizedek után – most minden egyszerre adott: van hozzá forrás és politikai akarat, van hozzá kidolgozott fejlesztési terv és egy cselekvőképes kormány is. Ez egy történelmi ziccer, amit a következő években ki kell használnunk.
Az elmúlt években rengeteget kardoskodott azért, hogy a vidékfejlesztésre, a kisebb városokra, falvakra csoportosítsa a kormány a forrásokat. A miniszterelnök támogatta ezt a tervet, de meglepődnék rajta, ha ezzel a politikával nem szerzett volna ellenségeket is…
– Szereztem szép számmal, mert a nagyvárosi polgármesterek nem szeretik ezt hallani, holott kaptak bőven lehetőséget. Magyarországon a kormány először Budapesttel és a megyei jogú városokkal kötött szerződést, a fejlesztések első iránya ez volt. Most a vidéki településeknek kell következnie, a vidéki országrészt kell felzárkóztatni. Olyan legyen Magyarországon a nagyvárosokon kívül élni, mint az osztrák vagy a német vidéken. Ezt kell elérnünk, és egy évtized alatt el is lehet, ha megvalósítjuk azt a vidékfejlesztési programot, amit a jobboldal kínál Magyarországnak.
– Vegyünk azért sorba a teljesség igény nélkül néhány beruházást Makón is. Történelmi jelentőségű fejlesztés a turizmusban a Hagymatikum bővítésével, egy teljesen új iskola épül az Almási Tagintézmény helyén, Újvároson előkészületben a kézilabdacsarnok, plusz lesz még Honvédelmi Sportközpont, és még sorolhatnánk. Ez lenne az iskolapéldája annak, amikor kiválóan együtt tud dolgozni a fejlesztéseken a kormányzat, az országgyűlési képviselő és a városvezetés?
– Makó jól járt a nemzeti, polgári kormánnyal, a makóiaknak megérte a kormánypártokra szavazni, mert a Fidesz és Orbán Viktor betartotta az ígéretét és a város mindent megkapott, amit kért. Ez a szövetség a következő években is folytatódhat. A Hagymatikum, amelyen most országosan és közép-európai szinten is nagyon jelentős beruházás zajlik, valószínűleg tíz év múlva az ország egyik legforgalmasabb fürdője lesz. Eközben pedig a lakosság életminőségét ugyancsak befolyásoló járda- és útépítés, iskola és bölcsődefejlesztés, kórházi és háziorvosi rendelőépítés is megvalósult. Mi azt ígértük a makóiaknak, ha minket tisztelnek meg a bizalmukkal, akkor mindent elkövetünk azért, hogy jobb legyen az életük, a város gyarapodjon. Tartottuk a szavunkat. A kormány biztosította a szükséges feltételeket, a makóiak pedig tudtak élni a lehetőségekkel. Ezek az évek sikeresnek számítanak Makó életében, a magyar állam és a város szövetsége pedig példaértékű lehet más települések számára is.
– A makói Continental gyár az utóbbi években rendszeresen nem pozitív értelemben kerül be a hírekbe. Állandóan sztrájkveszélyről, leépítésekről, a munkavállalók ellehetetlenítésének kísérletéről hallani, ami ellen már ön is többször felszólalt. Mi a tanulság ön szerint ebből a szomorú történetből?
– A Continental nemcsak Makó, hanem a térség legnagyobb munkaadója, a vállalat a kormány stratégiai partnere. Ez nagy lehetőség, de legalább ekkora felelősség. A támogatásokért cserében a magyar államnak ugyanis jogos elvárásai vannak. Amit a német munkavállalókkal nem tehetnek és nem tesznek meg, azt ne próbálják megtenni a makóiakkal sem. Azért küzdök, hogy ne csak a magyar állam legyen jó partnere a Continentalnak, hanem fordítva, a cég is a magyar államnak, a magyar munkavállalóknak. Ennek érdekében Palkovics László miniszter úr összehívott egy megbeszélést, és a vállalattal együtt azon dolgozunk, hogy a makói gyár hogyan újíthatja meg a gyakorlatát. Ahhoz, hogy a Continental hosszútávon a térség nagy munkaadója tudjon maradni, a vállalatnak komoly változáson kell átmennie. Ez mindannyiunk érdeke. Az ügynek számos tanulsága van, mindenekelőtt az, hogy egyetlen multi céget sem lehet feltett kézzel beengedni az országba. A sikerességüket támogatni kell, de a támogatásnak van egy nagyon világos határa: a magyar munkavállalók érdeke. Az a multi siker, aminek a magyar munkások kizsákmányolása az ára, nemhogy nem elfogadható, de kifejezetten ellentétes a nemzeti érdekkel. Magyarország az első, minden más csak utána következhet, hiszen ez a mi a hazánk. A mindenkori magyar kormánynak a magyarok érdekeit kell képviselnie mindenki mással szemben, nem pedig fordítva. Ez az elmúlt 12 évben így volt, és ha rajtunk múlik, a következő 12-ben is így lesz.
– Ahogy közeledünk a választásokhoz, egyre többen gondolkodnak azon, mit veszíthetnek, vagy nyerhetnek a választók a mostani kormány újraválasztásával, vagy leváltásával. Közelítsük meg most ezt a kérdést a vidék szempontjából. Ön szerint egy térségi választónak mit kell mérlegelnie a szavazatának leadása előtt, mi lesz a tétje a 2022-es országgyűlési választásnak itt ezen a környéken?
– Nekünk azokra kell összpontosítanunk a választási kampányban, akiknek nem csak érzelmeik, hanem érdekeik is vannak. Azt kell mérlegelniük például a Makón és a város térségében élő embereknek, hogy mi éri meg nekik jobban? Ez a választás ugyanis nem rólam, Orbán Viktorról vagy a Fideszről és a versenytársairól szól, hanem róluk, az itt élőkről. Mindenki a saját életéről, jövőjéről fog dönteni: mennyi lesz a minimálbér, megmarad-e a rezsicsökkentés, milyen lesz az adórendszer, vagy bevándorló országgá válhat-e Magyarország. A tapasztalatok alapján nem kell nagy elfogultság annak kijelentéséhez, hogy ha baloldali, liberális „Budapest-kormánya” lesz az országnak, azon minden itt élő ember veszíteni fog, az elmúlt évek gyarapodásához, fejlődéséhez képest. Sajnos még az is, aki rájuk szavazott. Ezzel szemben Orbán Viktor, illetve az általa vezetett kormány már bizonyította, hogy kész az együttműködésre és tartja a szavát. Jó és gyümölcsöző ez a szövetség, minden észérv a megújítása mellett szól.