Napirend előtti felszólalásra történő reagálás a Kormány nevében
LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Jó néhány alkalommal fölmerül az ország Házában, itt a képviselőházban, hogy mit képvisel Orbán Viktor vagy kormánya Brüsszelben, mi milyen megoldási javaslatokkal élünk az európai vitákban, amelyek az elmúlt hat hónapban ebben a kérdésben jelentős mértékben föllángoltak. Harrach frakcióvezető úr bölcsen és okosan figyelmeztet bennünket arra, hogy tünetkezelésben vagyunk, és a betegség alapkezelését semmiféleképpen nem oldottuk meg, hiszen öt éve, a Szíriában zajló konfliktus kezdete óta tucatnyi olyan ország van, ahol a világ nyugati közössége képtelen a problémákat orvosolni, és nem csökken, hanem nő azoknak a száma – az ENSZ kimutatása szerint 60 millió ember van menekülőben –, akik el kell hogy hagyják a hazájukat, vagy egy jobb élet reményében elhagyják a hazájukat.
Azt hiszem, hogy bölcsen tesszük, amikor nem törünk pálcát azok fölött sem, akik valamilyen oknál fogva úgy érzik, hogy kilátástalan a helyzetük, és el kell, hogy hagyják a hazájukat, még akkor is, hogyha nem politikai ok, faji, vallási hovatartozás, meggyőződés vagy identitás kényszeríti őket erre. Tehát én azt gondolom, hogy azok, akik a jobb élet reményében indulnak el, ők is megértést érdemelnek, ezért nagyon fontosnak gondolom, hogy az Európai Unió határai védelmét kitűzve meg kell teremteni a szervezett, rendezett befogadás föltételeit is, amellett, hogy a gyökérnél lévő bajt is kell orvosolni. Tehát az első feladat, amit frakcióvezető úr szóba hozott, hogy a magyar kormány vegyen részt minden olyan nemzetközi, európai uniós vagy ENSZ-beli akcióban, amely arra törekszik, hogy a problémás országokból, ahonnan elindulnak az emberek, megpróbáljunk segíteni, nyilván erőnkhöz, gazdasági lehetőségünkhöz mérten.
A második dolog, hogy arra hívjuk föl az Európai Uniót, hogy a határ védelmét, amelynek ma a felelősségét, az Európai Unió határa védelmének felelősségét hat ország viszi lényegében, vegyük rá arra, kezdeményezzük azt, hogy az európai határvédelem megerősítésére sor kerüljön. Az európai határnál, a határon kívül kell olyan pontokat létesíteni, ahol a felénk induló bevándorlók közül, gazdasági bevándorlók közül, amelyik országnak ez a terve vagy a szándéka, válassza ki azokat, akiket beenged, befogad, integrál és implementál a saját gazdaságába vagy a saját társadalmába, de semmiféleképpen nem lehet egy kötelező folyamat. Ezért a magyar kormány a kötelező befogadást, a kötelező kvótát a leghatározottabban elutasítja, és az önkéntest pedig tudomásul veszi, hogy mindenki annyit fogad be, amire képes, vagy amire szüksége van.
Beszéljünk világosan! Vannak Európában olyan országok, akik munkaerőhiány miatt vagy demográfiai okok miatt azt a megoldást akarják választani, hogy a járulékfizetők számát növelik. Hogy kikből válogatják össze a járulékfizetőket, az az ő dolguk, mi azonban nemzeti megoldásban gondolkodunk, nekünk fontosabb a nemzet, mint a járulékfizetők száma, fontosabb a nemzet száma és ereje, mint a járulékfizetők száma.
Ha mi valakit be akarunk fogadni ebbe az országba, mert munkaerőhiány miatt szükségünk van rá, vagy be akarunk valakit fogadni azért, mert demográfiai problémáink vannak, akkor kivételes helyzetben vagyunk, hiszen olyan ország vagyunk, amelyik saját magával határos és a határ mellett mindenütt magyarok élnek. Ha valaki számára ezt a lehetőséget meg kell adjuk (Gőgös Zoltán: Akik jó sok pénzt fizetnek az állampolgárságért.), akkor ők legyenek azok.
Ezért mondjuk azt, hogy a kötelező kvótát elutasítjuk, és az önkéntes kvótával pedig nem fogunk élni. De nem vonjuk kétségbe, akár Németországnak vagy más országoknak azt a jogát, hogy ők maguk elhatározásuk alapján bárkit is befogadjanak. Kétségtelen, hogy a magyar kormánynak meggyőződésbeli kötelessége, hogy figyelmeztesse Európát arra a veszélyre, hogy nagyon messze kerültünk már a keresztény Európa eszményétől, és azok a veszélyek, amelyeket megfogalmazott frakcióvezető úr, azok időnként Európa identitását, Európa szellemi létezését is megkérdőjelező folyamatok. De egy-egy tagállam befogadópolitikáját nem kívánjuk kritika tárgyává tenni, tiszteletben tartjuk a döntésüket. Szeretném azt mondani, hogy a magyar kormány ezért ma és a következő napokban arra törekszik, hogy először is arra próbálja terelni az Európai Bizottságot és a tagtársakat a V4-gyel közösen, hogy nem a kontrollálatlan befogadás, hanem az ellenőrzött, szervezett, transzparens belépés teremti meg a folyamat kézben tartásának a lehetőségét.
Az Európa számára felér egy öngyilkossággal, ha elfogadjuk azt a tézist, hogy bárkit és mindenkit be kell engedni Európába, ellenőrizetlenül és kontrollálatlanul. Ellenőrzött, szabályozott, rendezett keretek között kell kiválogatnia azokat az Európai Uniónak, akiket befogad.
És itt szeretném felhívni a figyelmüket egy nagyon fontos különbségre: folyamatosan menekültekről beszélnek, holott a német becslés szerint a belépők egy jelentős része nem politikai menekült, hanem megélhetési bevándorló, gazdasági bevándorló. Kérem, önök is tegyenek e két fogalom között érdemi különbséget, mert más elbírálás jár a politikai menekülteknek és más a gazdasági bevándorlóknak! (Taps a kormánypártok soraiból.)