Törvényjavaslat, melynek vitájában Lázár János felszólalt
LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tóbiás József képviselőtársam tiszteletreméltóan küzdött a mai nap folyamán, de nálunk választani szokták a frakcióvezetőket (Tóbiás József közbeszól.) és nem kinevezni, így aztán fölhívom a figyelmét (Felzúdulás az MSZP padsoraiban.), hogy nálunk még nem volt frakcióvezető-választás. (Az elnök csenget.) Ez a különbség az MSZP és a Fidesz között, hogy mi egy demokratikus mozgalom vagyunk az MSZP-vel szemben. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. – Taps a kormánypárti padsorokban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj.) Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik (Az elnök csenget.), akkor röviden részben kiegészíteném, ami eddig elhangzott, részben pedig az eddigi fölvetésekre szeretnék reagálni a hozzászólásomban, valóban nem visszaélve a türelmükkel, mert azt gondolom, hogy nagyon sok érv elhangzott már a vitában.
Először is Tóbiás képviselőtársam és a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselőinek az igyekezetét nagyon nagyra értékeljük mindannyian, akár az előterjesztők, akár a többségi koalícióba tartozó képviselők. Azt különösképpen nagyra értékelem Tóbiás képviselőtársamtól, hogy elhangzott az a mondat, hogy lenne megoldás. Az az érdekes, hogy ez nem jutott eszébe önnek nyolc éven keresztül, hogy lenne valamiféle megoldás, ami nagyon szomorú dolog, de ezt a beismerő vallomással fölérő mondatot nagyra értékelem minden képviselőtársam nevében, mert ez az önkritikának az egyik megnyilvánulása reményeim szerint. Ugyanis, még mielőtt továbblépnénk, tisztázzuk, hogy önök szabadították az országra azt a gyakorlatot, amely ezeknek a végkielégítéseknek (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) a korlátlan lehetőségét biztosította.
Ön azt mondta, képviselőtársam, a fölszólalásának a végén, hogy miért nem engedjük azt, hogy bíróság előtt mindenki megvédhesse a maga igazát. Látja, képviselő úr, itt cáfoljuk most mindazt, amit önök mondtak, és ön is cáfolja, hiszen Szász Károly megvédte magát a bíróság előtt, bírósági jogerős ítélet alapján vette fel azt a pénzt, amit neki az állam kiutalt, és Baranyai Lászlóra is ugyanez igaz, képviselő úr, ezért az önök hivatkozása nagymértékben sántít (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.), azon a morális alapon is, hogy ezt a problémát önök szabadították az országra.
Nagyra értékelem, hogy most meg akarják oldani (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Százmillió fölött nem pofátlan.), miután mi megoldjuk, de jó lett volna, ha nyolc éven keresztül nem tették volna lehetővé önök, akik a szocialista frakcióban ültek nyolc éven keresztül, hogy ilyen végkielégítéseket fölvegyenek. Mert ha önök nem adtak volna végkielégítést, akkor nem lenne most a parlamentben erről vita, de önök lehetővé tették a végkielégítést, ezért van ez a parlamenti vita. Először bocsánatot kellene talán ezekért a végkielégítésekért önöknek kérni (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.), mielőtt azokat kritizálják, akik próbálják megoldani ezt a helyzetet, alkotmányos keretek között ráadásul. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
Ami pedig az alkotmányos kereteket illeti (Az elnök csenget.), azt is nagyra értékelem az ellenzék képviselőiben, hogy tulajdonképpen az előbbi több mint egy órában beismerték, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörével kapcsolatban minden korábbi aggályuk az alkotmánybírósági hatásköri módosítást illetően alaptalan volt, hiszen a mi alkotmánybírósági hatásköri módosításunk eredménye a mostani alkotmánybírósági döntés, hiszen e módosításból vezette le az Alkotmánybíróság azt a sérelmet, illetve azt a megsemmisítő határozatot, ami megszületett. Tehát az önök fölvetése logikailag sem állja meg a helyét, hiszen a Fidesz alkotmánybírósági hatáskör-módosítása nem zárja ki Magyarországon a jogvédelmet, mint ahogy ezt ezen alkotmánybírósági döntés is feketén-fehéren bizonyítja.
Az persze nagyon jó kérdés lehet, hogy az emberi méltósághoz mi tartozik hozzá, és ki védi azoknak az emberi méltóságát, akik kifizették ezt a végkielégítést, a magyar adófizetők emberi méltóságát ki védi meg egyszer. Ezt szívesen föltennénk az alkotmánybíróknak is, ha erre lenne lehetőség, de sajnos nincs. Azt nagyra értékeljük és tiszteletben tartjuk, hogy az emberi méltóságot megvédte az Alkotmánybíróság azoknak az esetében, akik ezt a pénzt fölvették, a mi álláspontunk szerint jogtalanul, visszaélve a közbizalommal. Sajnos az emberi méltóságot nem vette figyelembe az Alkotmánybíróság azok esetében, akik magyar adófizetőként ezeket a forintokat kifizették.
Az is egy vita tárgya lehetne, és ezzel nem tudok egyetérteni, amit több képviselőtársam megfogalmazott, hogy vajon akik a közszférában tevékenykedtek, azoknak az ország jelenlegi gazdasági helyzetében kifizethető-e 10-20-30-40-50 millió forintos végkielégítés, fölmentési díj vagy szabadságmegváltás. Fölteszem azt a kérdést, hogy hány olyan ember él ebben az országban, aki életében nem látott még három és fél millió forintot egyben, és soha nem kapott ennyit. Hány olyan ember él? (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. – Az elnök csenget.)Önökkel ellentétben nekem vannak ilyen választóim, akik ráadásul meg is választanak, önökkel ellentétben. Ez a különbség talán. És ez hat alkalommal megtörtént, csak úgy zárójelben jegyzem meg, a jegyzőkönyv kedvéért.
Azt gondolom, nagyon sokan vannak ebben az országban, akik azt is aránytalannak tartják, hogy a közszférában tevékenykedők 5-10-15-20 millió forintos végkielégítéseket, szabadságmegváltást vagy felmentési pénzt vegyenek föl. Nem tartom ördögtől valónak azt, ha az ország gazdasági helyzetében ezeket a pénzeket korlátozzuk, főleg olyanok esetében egyébként, akik kormányzati tisztségviselőként hozzájárultak ehhez a gazdasági helyzethez, mert magas beosztású kormánytisztviselők voltak. Szerintem ez nem ördögtől való dolog; kár, hogy egyébként az Alkotmánybíróság ezt a szempontot nem vette figyelembe.
Még valamire felhívnám a figyelmüket. Nagyra értékelem azt, hogy az Alkotmánybíróság döntését önök most mint a jog vívmányát lebegtetik, no de hát a visszaható hatályban, ha van sara a parlamentnek, mindannyiunknak van némi sarunk, tekintettel arra, hogy a visszaható hatály ötletében, tisztelt képviselőtársaim, a parlamenti jegyzőkönyvek szerint a következők hangzottak el. A Magyar Szocialista Párt képviselője, Tóbiás úr még most is azt mondta, néhány perccel ezelőtt, hogy a visszaható hatály akkor lenne igazságos, és az egész rendszer akkor lett volna igazságos, ha 2002-ig visszanyúltunk volna. A Szocialista Párt javaslatot tett a vitában arra, hogy 2002-től adóztassuk meg az összes végkielégítést. A Jobbik javaslatot tett az ötéves visszamenőleges hatályra, ezt fogadta el a Fidesz egyébként, mert a Fidesz első javaslatában ez nem volt benne, az öt év egy módosító indítvány eredménye volt. Önök pedig, az LMP, most is a hároméves visszaható hatályhoz ragaszkodnak. Az Alkotmánybíróság egyértelműen fogalmaz: minden visszaható hatály, leegyszerűsítve – és valószínűleg ez nem fogja az ön, Schiffer képviselőtársam, ügyvédi, igényes, jogi nyelvezetét megközelíteni, de leegyszerűsítve – az Alkotmánybíróság örökre nemet mondott a visszaható hatályra. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) Ezt mi, tudomásul véve az önök elképzelését, értékelve annak a megoldásnak az igényességét, amit önök előterjesztettek, nem tudjuk figyelembe venni, mert az a meggyőződésünk, hogy önöknek alkotmányellenes az előterjesztésük, tekintettel arra, hogy hároméves visszamenő hatállyal dolgozik.
És, ne haragudjon, azt, hogy a jó erkölcsbe mi ütközik, nem gondolnám – ez már szintén a jogérzékkel van összefüggésben, ha ennyire belemegyünk -, hogy utólag meg lehet azt határozni, hogy a szerződéskötés pillanatában mi minősült jó erkölcsbe ütközésnek vagy mi nem, vagy ami most jó erkölcsbe ütközik, az három vagy öt évvel ezelőtt jó erkölcsbe ütközött-e. Ezzel is óvatosnak kellene lennünk. Még egyszer mondom, az önök előterjesztésének igényességét nem vitatom, csak az a meggyőződésem, hogy ez is alkotmányellenes lenne.
Mint ahogy van egy másik problémánk is – én nem vitatom el ennek az előterjesztésnek a nehézségét -, ez pedig az, hogy amennyiben kibővítjük azt a kört az elmúlt néhány hét sajtó- és társadalmi polémiája alapján, akikre ez a rendkívüli adó vonatkozik, például parlamenti képviselők vagy bizonyos választott közjogi tisztségviselők, helyi közjogi tisztségviselők, ez vajon alkotmányellenes lesz-e. Ugyanis mit mondott az Alkotmánybíróság? Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy visszamenőleges hatállyal a 98 százalékos különadó nem vethető ki. De az Alkotmánybíróság azt is mondta, hogy a 2010-es adóévre az eredetileg a jogszabály hatáskörébe tartozó személyek tekintetében, a személyi kör tekintetében a 98 százalékos adó alkalmazható. Mi semmi mást nem tettünk a javaslatunkkal, mint az Alkotmánybíróság döntését a törvényhozás keretei között érvényesítjük a mai nappal. Az Alkotmánybíróság döntésében, ahogy Gulyás képviselőtársam világosan levezette, feketén-fehéren benne van, hogy 2010-re a jogalkotó által megcélzott alanyi körre alkotmányosan kivethető a 98 százalék.
Nem látom okát, hogy ettől eltérjünk. Eltérhetünk tágabb értelemben, hogy vajon a parlamenti képviselők 2010-es végkielégítésére ez vonatkozik-e, vajon a helyhatósági választások alkalmával alkalmazott szabadságmegváltás-végkielégítések tekintetében ez alkalmazható-e. Nekünk az a politikai meggyőződésünk – ezért adta be Rogán képviselőtársam ma délután ezt a módosító indítványt -, hogy meg kell próbálni ennek az alkalmazását, tudva azt, hogy erről ebben a frakcióban és valószínűleg a jogászok között is nagy vita folyik, hiszen az Alkotmánybíróság döntése alapján könnyen lehet, hogy ez a kísérlet nem fogja kiállni az alkotmányosság próbáját. De a törvényhozónak, a Fidesz-frakciónak, a javaslattevőnek világossá kell tennie az álláspontját, hogy mi a parlamenti képviselőkre is ugyanezeket a szabályokat kívánjuk alkalmazni. Ez volt a célunk, amikor ezt az előterjesztést megtettük, és ehhez kérjük mindannyiuk, legalábbis a többség támogatását.
Engedjék meg, hogy annyit még hozzátegyek: elismerem azt, hogy az Alkotmánybíróság kritikája több esetben is megállja a helyét, önök viszont értékeljék azt a szándékot, hogy mi ezt a végkielégítési rendszert egyszer s mindenkorra lezártuk, még akkor is, ha nagyon sokan vannak olyanok, akik most kormányzati tisztséget kaptak vagy állami funkciót töltenek be, és nekik ebben a tudatban kellett ezt a munkát elvállalniuk. Nagyon sokan vannak közöttük olyanok, akik a piaci szektorból más bérezési viszonyok mellett jönnek be az állami szolgálatba, vállalva ezeket a bérezési viszonyokat és következményeket, még akkor is, ha ez jó néhány olyan ismerősünket, barátunkat érint, akik korábban nem tartoztak a jogszabály hatálya alá. De azt gondolom, hogy a mai társadalmi viszonyok között egyértelmű üzenetet kell küldenie az Országgyűlésnek, hogy az alkotmányosság keretei között recsegve-ropogva ugyan, de megpróbálja érvényesíteni legalább 2010 tekintetében ezt a jogszabályt.
Az egy más kérdés, hogy mi azt fogjuk kezdeményezni a kormánynál és minden önkormányzatnál, hogy minden esetben próbálják meg visszaszerezni az ön által is már idézett lehetőségekre hivatkozással ezeket a kifizetéseket polgári peres eljárás keretében. És azt fogjuk kérni minden közéleti szereplőtől, aki eddig befizette ezt az adót, és aki politikai mandátum alapján került igazgatóságba vagy felügyelőbizottságba, hogy ne kérje vissza az APEH-től ezt a pénzt, ha pedig visszakéri, akkor közcélra ajánlja fel, mert úgy gondolom, hogy ez felel meg a társadalom igazságérzetének. Mi a társadalom igazságérzete szempontjából kérjük az önök támogatását, nem vitatva azt, hogy az álláspontunk és a megvalósítási szándékunk több esetben nem állta ki az alkotmányosság próbáját. De kérem, vegyék önök is komolyan, hogy az önök javaslatai a visszamenőleges hatályra nem állták ki az alkotmányosság próbáját.
Az Alkotmánybíróság mindannyiunkról állított ki bizonyítványt, és az Alkotmánybíróság döntésének szó szerinti átültetése történik, nem kevesebb és nem több. Ezért kérem a támogatásukat. (Taps a kormánypártok soraiban.)